A hajlító munka I.

(Szemelvények a Lovaglótanárok a lovaglásról c. könyvből)

Miért is kell beszélnünk a hajlító munkáról?

Erre nagyszerű összefoglalót ad Josipovich Zsigmond:

„Mert hajlító munka nélkül nincs feszültség feloldása, a feszültség feloldása nélkül nincs egyenesre igazítás, az egyenesre igazítás nélkül nincs egyensúly, az egyensúly nélkül nincs öntartás, az öntartás nélkül pedig nincs katona-, ugró-, vadász- vagy iskolaló!”

Bármilyen kiképzési módszert alkalmazunk, mindegyik eredményes lehet, egy dolog viszont kikerülhetetlen, az a hajlító munka.

„...a használati lovak idomítása alatt nem is annyira a ló számára elsajátítandó feladatokat értem, hanem sokkal inkább az egyenes vonalon és köríven történő hajlítómunkát. A hajlítómunkának vezérfonalként kell végigvonulni a képzés minden egyes szakaszán, s csak akkor tekinthető lezártnak, ha a ló egyenesen és öntartásban megy száron."

folyt.köv.

Akkor van száron a ló, ha abba a keretbe, amelyet a lovas felkínál számára, puhán és önként belehelyezkedik, a lovas ilyen célú segítségei nélkül is. (Lókay Pál után)

"Ha a ló száron van, akkor biztosan együttműködő. Ha nincs száron, lehet hogy együttműködő..."
A száron lévő ló figyel a lovas jelzéseire, és optimálisan tudja használni a fizikai képességeit.
De hogyan lehet elérni, hogy a ló száron legyen? Milyen szár kell hozzá?

"Amikor a ló elfogadja azt a keretet amit a lovas felkínál számára, akkor száron van." Vagyis a ló előlről beletámaszkodik, és hátulról sem lép ki a lovas által meghatározott távolságba, ill. távolságból. (Távolság alatt a keret méreteire gondolok.) A felvevő és az előre hajtó segítségbe puhán belehelyezkedik, leköveti azt. Ezt az állapotot álló helyzetben és mozgás közben is minden jármódban el kell érnünk a lónál. Ilyenkor a ló teljesen kiegyensúlyozottá válik, a lovasára figyel, együttműködő és szorgalmas lesz.
A szárra állításhoz a képzés első időszakában kell egy  nyomás elölről, majd hátulról is, de csak addig, amíg a ló nem enged. Amint engedett a ló, a nyomás a részünkről azonnal csökken. Így lassanként a ló "felpuhul", tehát a száronlét fenntartásához nem szükséges feszes szár, állandó erős előre hajtás, vagy bármilyen kényszerítő eszköz. Szükséges viszont a ló együttműködősége (együttműködő képesség és együttműködő készség). Ez pedig a figyelmes kiképző következetes segítségadásai révén hamar ki tud alakulni a lóban.

Göblyös István bejegyzéséhez ( Nem a csizmától megyen... 2016.09.08. 09:27) 

egy kis adalék: 

Amikor a lovas többet érez a kezében a szárból mint ami elegendő ahhoz, hogy az ülése különösebb erőkifejtés nélkül is biztonságos és stabil lenne, akkor ez azt jelenti, hogy a ló sem érzi magát biztonságban a négy lábán, keresi az egyensúlyát, ezért előre dől, és a szájával a lovas kezébe való beletámaszkodás által találja meg az egyensúlyt. Érthető, hiszen a ló minden helyzetben az egyensúlyra törekszik. Persze, mivel nem akar felbillenni, nem akar elesni. Ha ebbe a játékba belemegy a lovas, akkor erőből meg fogja tartani a szárat, hátrafelé húzza, kapaszkodik bele, a ló pedig erre számítva szinte kihúzza a lovast a nyeregből. Erre a lovas mégjobban hátra húzza a szárat, míg végül kialakul a lóban egy hamis egyensúly érzet. Azért hamis, mert ebben az esetben nem tartja meg magát a négy lábán, hanem a lovas kezében talál magának egy "ötödik lábat". Erre elkezd számítani, és így a lovas keze is hozzászokik az erős támaszkodáshoz. Ez valóban becsapós, mert egy olyan mankót kap a ló, amit ezentúl nem vehetünk el tőle, mert különben az így kialakult egyensúlyérzet azonnal felborul, és a ló elkezd szaladni. Szóval állandóan erős támaszkodást érez majd a lovas, a ló izomzata, egyensúlyi érzete pedig ehhez fejlődik ki. De ilyen állapotban a lovas keze el fog fáradni, azt mondja hogy kemény a ló szája, és jöhet a feszítő zabla, mert hát azzal igen nagy nyomást lehet tenni a ló szájára, bár a lovas kevésbé fog megizzadni a lovaglás során. 
De mi a megoldás?  Talán inkább a ló izomzatát kellene célzott tornásztató gyakorlatokkal fejleszteni, hogy minden helyzetben tudja uralni a testét, legyen önhordása! Ehhez pedig nem kell még zabla sem... Amikor a ló megerősödik, lovagolhatósági szempontból javul az egyensúlyi helyzete, kialakulhat az öntartása, mely állapotot Josipovich Zsigmond a "használati ló" fogalmának meghatározásakor elérendő célként jelölt meg. Ilyen lónál megvalósul a száron lét, és lovaglás közben ki tudja állni a cérnatesztet.

 www.lovamvan.hu

                                    Vaquero 2014                                                Vaquero 2015

- a kiegyensúlyozott ló önhordásban van ... az önhordásban lévő ló stabilan tudja tartani lovasával közös tömegét mozgás közben is

- a kiegyensúlyozott ló öntartásban van ... az öntartásban lévő ló szorgalmasan a súlypont alá közelít hátsó lábaival, elengedett, kényelmesen leng a háta, megfelelő egyensúlyban van, száron van, megfelelően támaszkodik, kellemesen feligazodott (ívelt nyak, megkönnyült vállak), oldalirányban könnyen hajlítható (nyitott toroktáj, kissé a függőleges előtti homlokfal)

- a kiegyensúlyozott ló szimmetrikus ... a szimmetrikus ló minden irányban és tekintetben kiegyenlített, arányos, ezáltal minden irányban azonos módon mozgatható el

- a kiegyensúlyozott ló egyenes ... az egyenes ló egyformán ügyes mind a két kézre, ízületei mindkét oldalon egyformán hajlékonyak, izomzata egyformán erős, és az egyenes ló önhordásban van

- a kiegyensúlyozott ló lendületes ... a lendületes ló önhordásban van, vállai megkönnyülnek, a rövid jármódok könnyedek, az átmenetek gördülékenyek és egyszerűek, a ló mozgása emelkedett, az összeszedett jármódokban is könnyedén támaszkodik

- a kiegyensúlyozott ló nyugodt ... a nyugodt ló tud figyelni, a feladatra koncentrálni

- a kiegyensúlyozott ló együttműködő ... az együttműködő lovon megfigyelhető az együttműködésre való képesség és az együttműködőségre való készség, vagyis érzékelhető az arra való szándéka és hajlandósága, hogy a lovas kérését teljesítse

- a kiegyensúlyozott ló kiszámítható ... a kiszámítható ló stabil, lehet tervezni vele, és számítani rá

- a kiegyensúlyozott ló nem ijedezik ... amelyik ló nem ijedezik, azon a lovon biztonságban érezheti magát a lovas

• legyen kiegyensúlyozott lovad!... :)

     Az iskolaállj magasiskolai feladat

Leírás:
Iskolaálljban a ló iskola egyensúlyban van, teste tömegének nagyobb részét a meghajlított hátsó lábain viseli.
Elejével feligazodik, marja magasabban van, mint a farbúbja. Nyaka felmagasodik, alsó nyakéle merőleges
a talajra. Tarkója a legmagasabb pont, a homlokfala a behajlított laza tarkó miatt függőleges, vagy kissé a függőleges előtt van.
A ló elengedettségét, megfelelő testi erejét, együttműködőségét az jelzi, hogy képes testét ebben a pozícióban megtartani, és nem akar kitérni a feladat elől, nem tolja ki magát a tartásból.