Akkor van száron a ló, ha abba a keretbe, amelyet a lovas felkínál számára, puhán és önként belehelyezkedik, a lovas ilyen célú segítségei nélkül is. (Lókay Pál után)

"Ha a ló száron van, akkor biztosan együttműködő. Ha nincs száron, lehet hogy együttműködő..."
A száron lévő ló figyel a lovas jelzéseire, és optimálisan tudja használni a fizikai képességeit.
De hogyan lehet elérni, hogy a ló száron legyen? Milyen szár kell hozzá?

"Amikor a ló elfogadja azt a keretet amit a lovas felkínál számára, akkor száron van." Vagyis a ló előlről beletámaszkodik, és hátulról sem lép ki a lovas által meghatározott távolságba, ill. távolságból. (Távolság alatt a keret méreteire gondolok.) A felvevő és az előre hajtó segítségbe puhán belehelyezkedik, leköveti azt. Ezt az állapotot álló helyzetben és mozgás közben is minden jármódban el kell érnünk a lónál. Ilyenkor a ló teljesen kiegyensúlyozottá válik, a lovasára figyel, együttműködő és szorgalmas lesz.
A szárra állításhoz a képzés első időszakában kell egy  nyomás elölről, majd hátulról is, de csak addig, amíg a ló nem enged. Amint engedett a ló, a nyomás a részünkről azonnal csökken. Így lassanként a ló "felpuhul", tehát a száronlét fenntartásához nem szükséges feszes szár, állandó erős előre hajtás, vagy bármilyen kényszerítő eszköz. Szükséges viszont a ló együttműködősége (együttműködő képesség és együttműködő készség). Ez pedig a figyelmes kiképző következetes segítségadásai révén hamar ki tud alakulni a lóban.