Többször volt már szó a száronlétről. De miért?  Ez annyira fontos lenne?
Hát persze... Tényleg:  ugye volt már veled, hogy a lovad irányíthatatlanná vált? Szerintem nem volt valami biztonságos...Amikor nem te határoztad meg, hogy merre menjen a ló... Amikor ki voltál téve annak a sokmázsás testnek... eléggé veszélyes. De hát ezt akarjuk?  Miért jó az, hogy a lovad kitör az akadály elől? Miért jó, ha halálfélelmed van a hátán? Miért jó az, hogy nem tudod mi fog történni a következő pillanatban? Nem lenne jobb, ha a lovad kiegyensúlyozott, együttműködő és kiszámítható lenne?  Nem lenne jobb, ha te tudnád meghatározni, hogy mit csináljon és merre menjen alattad az a jószág?
Szóval miről lehet felismerni, hogy a lovad száron van? Lehet, hogy biztonságos? Lehet, hogy kiszámítható? Lehet, hogy könnyebben irányítható? Lehet, hogy minden jármódban, fordulatban és helyzetben uralni tudod, és ő is uralni tudja a testét?
Hát éppen ezt akarjuk! Éppen ezt akarjuk a lótól! Ugye neked is ez lenne a legjobb?... Hát akkor hajrá! Állítsd szárra a lovad!  ...  De hogyan lehet szárra állítani a lovat?... Mi az a száron lét? Az eredményét már sejtjük, de hogyan lehet azt elérni?
A száronlétről még bőven lesz szó.
(Tanfolyamainkon tisztázzuk elméletben a fogalmat, kielemezzük, feltárjuk az összefüggéseket, majd a gyakorlatban elsajátítjuk a technikákat, :)

 Elengedettség: Kétféle elengedettségről beszélünk, melyek összefüggenek egymással. Az egyik a külső (fizikális) vagy testi elengedettség, a másik a belső (mentális) elengedettség.

A külső (fizikális) elengedettségről: Kulcs: a hajlítás
- A fizikális elengedettség előfeltétele a fizikális egészség. A kiképzéskor nem szoktuk részletesen taglalni, mert egyértelműnek vesszük, hogy csak fizikálisan egészséges lóval dolgozunk. Fontos viszont megemlíteni, hogy a képzés kezdése előtt meg kell győződni a ló jó egészségi állapotáról. Beteg vagy mozgásszervi problémákkal küzdő lóval nem végzünk kiképzési feladatokat (a rehabilitációs foglalkozást nem nevezném kiképzésnek).
- A ló elengedtetése: Az idomítási skála néven közismert kiképzési ajánlás (ütemesség, elengedettség, támaszkodás, lendület, egyenesre igazítottság, összeszedettség) szerint az ütemesség a legelső követelmény a lóval szemben. Én szívesebben kezdem az elengedtetéssel a foglalkozást, ugyanis az elengedett ló automatikusan ütemes lesz, tehát eleve segítettem a lónak, és nem lesz kényszer az ütemesség. Az elengedett ló mintegy felajánlja az ütemességet.
Az elengedtetést már álló helyben elkezdjük azzal, hogy minden irányban és minden módon elmozgatjuk a lovat (ld, álló helyben testsúly áthelyezés, hajlítások, vállat be, farat be). Ezután vezetjük a lovat kézen, és következhetnek a hajlítások, oldaljárások, hátra léptetés, végül elindíthatjuk a lovat kis körön. Szóval kis körön, ami lehet nagyon kicsi kör is, de az átmérőjét gyakran változtatjuk. Először mindent lépésben, lassan végeztetünk a lóval, és csak akkor folytatjuk a munkát magasabb jármódban, amikor az alacsonyabban minden jól "működik".
Kulcs: a hajlítás

- A belső (mentális) elengedettségről: Kulcs: a nyomásra való engedés, melynek feltétele a bizalom. Egy mozgásában kiegyensúlyozott, láthatóan laza, elengedett ló érzelmi állapota is nyugodt. Ha viszont állandóan fent van a feje, keresi a veszélyt és a menekülési útvonalat, akkor nem tudja elengedni magát, feszeng, nyugtalan, és balesetveszélyes lesz a vele való foglalkozás. Ilyenkor nagy valószínűséggel fél a ló, bizalmatlan a környezetével, vagy az emberrel szemben. Induljunk ki abból, hogy a ló egy "menekülő, zsákmány állat". Szűrjük ki az esetleges félelmek lehetséges okait, és alkalmazzuk a barátkozós játékokat, illetve az ló veszélyforrásokra történő érzéketlenítésének módszereit.

Egy elengedett ló szárra tud kerülni. A száronlét az az állapot, amikor a ló elfogadja azt a keretet amit a lovas felkínál számára. Vagyis a ló előlről beletámaszkodik, és hátulról sem lép ki a lovas által meghatározott távolságba, ill. távolságból. (Távolság alatt a keret méreteire gondolok.) A felvevő és az előre hajtó segítségbe puhán belehelyezkedik, leköveti azt. Ezt az állapotot álló helyzetben és mozgás közben is minden jármódban el kell érnünk a lónál. Ilyenkor a ló teljesen kiegyensúlyozottá válik, a lovasára figyel, együttműködő és szorgalmas lesz.
A száronlét fogalma azt sejteti, hogy a lovat a szárhoz állítjuk. Ám ez nem egy merev valami, vagy egy állandó kényszer. Asszertívnek (önérvényesítés) kell lennünk, nem agresszívnek. A szárra állításhoz a képzés első időszakában kell egy nyomás előlről is és hátulról is, de csak addig, amíg a ló nem enged. Amint engedett a ló, a nyomás a részünkről azonnal csökken. Így lassanként a ló "felpuhul", tehát a száronlét fenntartásához nem szükséges feszes szár, állandó erős előre hajtás, vagy bármilyen kényszerítő eszköz. Szükséges viszont a ló együttműködősége (együttműködő képesség és együttműködő készség). Ez pedig a figyelmes kiképző következetes segítségadásai révén hamar ki tud alakulni a lóban.
Kulcs: a nyomásra való engedés

A futószáras munka során többek között megcélozzuk az elengedettséget, az ütemességet, a rugalmasságot, a lendületet, a száronlétet. Gyakoroljuk a koncentrációt, a jelzésekre történő pontos reagálást. A jármód váltásoknak gördülékenyeknek kell lenni. Nagy figyelmet és sok gyakorlást igényel fentiek elérése, de ezzel előkészíthetjük a nyeregből történő munkát.