Lóközpontú gondolkodás a lókiképzésben és a lovaglásban

A kiegyensúlyozott ló

A kiegyensúlyozott ló


Bodó Imre : Egyensúly

egyensúly nélkül nem lehet helyes lovaglást végezni...

2018. január 10. - Halász Péter lovas edző

Az idomítás célja a könnyed mozgás elérése. Egyensúly nélkül pedig nincs könnyed mozgás.  A ló egyensúlyban van, ha a lovas egyszerű segítségekkel tetszés szerint meg tudja változtatni a súly elosztását az alátámasztási pontokon.  Annál tökéletesebb az egyensúly, minél könnyedebben tudja a lovas elmozdítani az ülésével a súlyt a különböző irányokba.  A lovas ülése, súlyának természetes elosztása a végtagokon és a ló menőkedve fogja eredményezni a megfelelő mozgást.

                                                                               

Bodó Imre : Egyensúly

"...nincsen lovaglás menőkedv és lendület nélkül. ...egyensúly nélkül viszont nem lehet helyes lovaglást végezni. A ló egyensúlyának elhanyagolása vagy az egyensúlyi hibák elnézése az eredmény középszerűségét hozza maga után. Ezért kell tehát az egyensúly problémáját közelebbről is megvizsgálni és annak fogalmát teljes egészében megérteni. A jobb megértés kedvéért a kérdés tanulmányozásához néhány esetet írok le, hogy alaposabban megfigyelhessük a ló mozgását.

1. Vegyünk egy szabadon mozgó lovat, amely mindennap látható és figyeljük meg azt a könnyedséget, amivel a ló a leghirtelenebb irányváltoztatásokat, megállásokat, félfordulatokat teljes vágtában képes végrehajtani. Ez arra enged következtetni, hogy a szabadon mozgó ló teljes mértékben uralja testének tömegét. E megállapítás mindenfajta lóra vonatkozik a percherontól kezdve a shetlandiig és a telivérig egyaránt. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a ló természeténél fogva tökéletes egyensúlyban van.

2. Vegyünk most egy lovardai lovat, afféle öreg "tanárt", amely a szokott lovassegítségekre nemigen számíthat és megszokta, hogy saját feje után menjen. Ültessünk rá egy fiatal lovasgyereket, akinek látszólag van ugyan egy "kis" ülése, de kevés a "tekinténye" és még sokkal kevesebb a befolyása. A ló békésen és erejével takarékoskodva üget a pályán, nem törődve azzal, ami a hátán történik. A lovagló tanár egyetlen jól ismert vezényszavára vagy csupán lovasa iránt érzett jóindulatából, tökéletes módon beugrik vágtába és általában végez mindent, de pl. hirtelen szeszéllyel megfordul és megáll egy másik ló mellett a lovarda közepén. Ha megpróbálnak vele ugratni, be fogja bizonyítani, hogy a legeslegutolsó pillanatban képes lovasa akaratával szembeszállni, leállni, teszem azt egy sövény előtt, amelyet már voltaképpen sok-százszor ugrott. Hirtelen támadt jókedvében csikóhoz méltó bakugrásokra is képes, majd lustaságból vagy védekezésből teljesen a fején jár. Esetleg tökéletes egyensúlyban is járhat, ha arra éppen kedve szottyan. Ő az ura a helyzetnek, s ezzel láthatóan él is, amit könnyen meg lehet érteni.

3.  Kérjünk meg egy jó lovast ebben az esetben, hogy üljön fel egyszer erre a rokonszenves lóra és próbálja elérni mindazt, amit az előbb még a ló jószántából produkált teljes biztonsággal. A lovas minden tehetsége ellenére nem lesz erre képes, és ha néhány kisérlet után egy-két hirtelen megállást keresztül is tud vinni, vagy irányváltoztatást kierőszakolni, ezt csupán erőszakos behatásának és nem éppem finom segítségeinek köszönheti. Tehát lovasunk nem lesz teljes mértékben ura lova egyensúlyának, ami pedig a lovat illeti, egyensúlyának uralásából csak annyit engedett át lovasának, amennyit fenn is tartott magának. Tehát a ló békés megalkuvása volt csupán, ami elég gyakran előfordul, amikor a lovas egy elégtelenül belovagolt lovat használ.

4.  Figyeljünk meg ugratás közben egy másik lovat, nagyon biztos üléssel rendelkező, de ún. passzív lovas alatt, aki a behatásait gyakorlatilag a ló vezetésére és a szükséges ütem megtartására korlátozza. A ló gyönyörű parcours-t fog menni, és a hozzáértő meg lesz lepve tökéletes egyensúlyától, melyet minden körülmények között megtart, mind az irányváltoztatásoknál, mind az akadályok előtt, felett és után. Egy meglehetősen széles vizesárok ugratása után pl. kevés mozdulattal, magától eléri a kellő összeszedettséget, hogy az árkot közvetlen követő stacionátát is teljes biztonsággal ugorja. Mily tökéletes egyensúlyban lévő ló, mondják majd. Vajon természetes egyensúly-e ez az egyensúly? Ez igen ritka eset, legtöbbször azonban ezt a természetes képességet az egyensúly könnyed ellenőrzésével, de gondos belovaglással fejlesztették és javították; ezzel megtanították a lovat, hogy minden körülmények között tömegének ura maradhasson. Ez a Caprilli és követőinek "természetes lovaglás"-a. Ebben az esetben lovának ösztönös belovaglással alátámasztott vagy kiegészített képességére támaszkodva a lovas átengedi lovának az egyensúly megtartását és szabad használatát. Az ösztönösség és belovagoltság viszonya itt esetenként változik. Hozzá kell tennem, hogy mindez csak jó lovas és jó ló esetében lehetséges. Továbbá meg kell állapítanunk, hogy ez az eset tereplovaglásnál gyakori, az ugratásnál ritkább s a díjlovaglásnál pedig nem létezik.

5.  Sokkal nehezebb a megfigyelése annak az esetnek, amikor egy igen jó lovas belovagolja a lovát, kitűnő eredménnyel; a könnyed segítségekre, erőszak alkalmazása nélkül, a ló nem szegül ellen; gyors és ruganyos megállásokat, fordulatokat, megindulásokat és hátraarcokat mutat be. Ennél az együttesnél az akadályok ugratása is a tökéletes uralom jegyében zajlik le. A megfigyelő ugyanazt a benyomást kapja, mint amikor egy szabadon mozgó lovat kísér figyelemmel. Idáig eljutni már lovasművészet, ez az idomítás tetőfoka. Tehát itt már a lovas uralja lovának egyensúlyát."
"Ha a belovagoltságnak ezt a fokát -mondjuk- a díjlovaglásnál elég gyakran meg is közelítjük, az ugratásnál ritkább, a tereplovaglásnál pedig jóformán alig figyelhető meg."

A hajlító munka I.

A hajlító munka I.

(Szemelvények a Lovaglótanárok a lovaglásról c. könyvből)

Miért is kell beszélnünk a hajlító munkáról?

Erre nagyszerű összefoglalót ad Josipovich Zsigmond:

„Mert hajlító munka nélkül nincs feszültség feloldása, a feszültség feloldása nélkül nincs egyenesre igazítás, az egyenesre igazítás nélkül nincs egyensúly, az egyensúly nélkül nincs öntartás, az öntartás nélkül pedig nincs katona-, ugró-, vadász- vagy iskolaló!”

Bármilyen kiképzési módszert alkalmazunk, mindegyik eredményes lehet, egy dolog viszont kikerülhetetlen, az a hajlító munka.

„...a használati lovak idomítása alatt nem is annyira a ló számára elsajátítandó feladatokat értem, hanem sokkal inkább az egyenes vonalon és köríven történő hajlítómunkát. A hajlítómunkának vezérfonalként kell végigvonulni a képzés minden egyes szakaszán, s csak akkor tekinthető lezártnak, ha a ló egyenesen és öntartásban megy száron."

folyt.köv.

Nincs új a nap alatt...Iskolafelvételből iskolaállj szabadon

Nincs új a nap alatt...

 A lókiképzésben  eleink több száz vagy ezer év alatt bőven kikísérletezhették a lókiképzés csínját-bínját. Persze nekünk is végig kell járni a tanulás lépcsőfokait, de nem kell feltalálnunk azt, amit már feltaláltak mások. A tanulás és a kísérletezés együtt jár. Viszont a saját utunkat járva megtapasztalhatjuk a fejlődés fokozatait, felfedezhetjük annak összefüggéseit,  és a mesterektől tanulva mindig van lehetőség szinesíteni, tökéletesíteni a módszerek, technikák palettáját.
A magam részéről elsődleges szempontnak tekintem, hogy törekszem meghagyni a lónak a lehető legnagyobb szabadságot a mozgás kultúrájának fejlesztlse során. A lehető legtöbb segítséget igyekszem megadni neki, hogy amikor a testi ereje, rugalmassága, hajlékonysága, elengedettsége, egyenessége és egyensúlya megengedi, akkor szinte jókedvéből ajánlja fel a mozdulatokat. A ló a legelőn kérés nélkül is bemutat bizonyos mozgásokat, ami azt jelenti, hogy vannak bizonyos képességei, melyek spontán is megnyilvánulnak. Nekünk viszont az a tervünk, hogy ezeket a mozgásformákat a kérésünkre is megtegye. Ehhez kell a testi és mentális képességek fejlesztése, ehhez kell a hosszas kitartó közös munka.

Iskolafelvételből iskolaállj - szabadon 

 iskolaallj2017_1.jpg    iskolaallj2017_2.jpg    iskolaallj2017_3.jpg

A képkockákat megfigyelve látszik a felvétel során a súlypont hátramozdulása, a tarkó és nyak fel és hátra igazodása, a vállak és a hát hátrafelé mozdulása, a csípő és hátzlsó lábak ízületeinek hátra és lefelé mozdulása, a farbúb lesüllyedése.

Ilyen pozícióban iskolaegyensúlyba kerül a ló, amikoris a vállak megkönnyülnek, és "ennek eredményeként válik könnyen fordíthatóvá a ló, mozgása délceg lesz".

A feladat legnagyobb nehézsége a ló számára a csípő lesüllyesztése, amihez igen nagy erő kell, a hátsó lábak izmainak, valamint a törzsizmok ereje. Ezt a hordozóerő fejlesztésével tudjuk  tornásztatni, mely az idomítási skála harmadik fázisa. Azon belül pedig előfeltétel az egyenesség, és az összeszedettség. Az összeszedettség formailag egy bizonyosfajta rövidség is, mely az öntartás következménye. 
Felszereléssel, amikor nagyobb kontroll van a lovon, a mozdulat iskolázottabbnak tűnhet, viszont a képességbeli hiányosságok elfedődhetnek.A mozdulatsor felszerelés nélkül történő bemutatásakor a ló a pillanatnyi testi képességeit érintetlenül tudja megüzenni a nézőnek.

Persze! A hosszú szár jó...

Persze! A hosszú szár megnyugtatja a lovat. A hosszú szár lehetőséget biztosít a lónak, hogy saját maga találja meg az egyensúlyát a lovassal a hátán. A hosszú szár segít a lónak megtalálni a finom támaszkodást a zablán. A hosszú szár megengedi a lónak, hogy kinyújtsa a nyakát. A hosszú szár segít a lónak az elengedettségben. A hosszú szár fejleszti a lovas egyensúlyérzékét, a független ülést, a független kezet. A hosszú szár fejleszti a finom kommunikációt a lóval. A hosszú szár fejleszti a lovas érzést. A hosszú szár tanítja a lovast, hogy bízzon a lovában. A hosszú szár jó... ("Lovagolj hosszú száron" ld. még Göblyös István bejegyzését!)

elengedettseg-1200.jpg

A kiegyensúlyozott ló

- a kiegyensúlyozott ló együttműködő ... az együttműködő lovon megfigyelhető az együttműködésre való képesség és az együttműködőségre való készség, vagyis érzékelhető az arra való szándéka és hajlandósága, hogy a lovas kérését teljesítse...

- a kiegyensúlyozott ló önhordásban van ... az önhordásban lévő ló stabilan tudja tartani lovasával közös tömegét mozgás közben is

 - a kiegyensúlyozott ló öntartásban van ... az öntartásban lévő ló szorgalmasan a súlypont alá közelít hátsó lábaival, elengedett, kényelmesen leng a háta, megfelelő egyensúlyban van, száron van, megfelelően támaszkodik, kellemesen feligazodott (ívelt nyak, megkönnyült vállak), oldalirányban könnyen hajlítható (nyitott toroktáj, kissé a függőleges előtti homlokfal)

 - a kiegyensúlyozott ló szimmetrikus ... a szimmetrikus ló minden irányban és tekintetben kiegyenlített, arányos, ezáltal minden irányban azonos módon mozgatható el

 - a kiegyensúlyozott ló egyenes ... az egyenes ló egyformán ügyes mind a két kézre, ízületei mindkét oldalon egyformán hajlékonyak, izomzata egyformán erős, és az egyenes ló önhordásban van

 - a kiegyensúlyozott ló lendületes ... a lendületes ló önhordásban van, vállai megkönnyülnek, a rövid jármódok könnyedek, az átmenetek gördülékenyek és egyszerűek, a ló mozgása emelkedett, az összeszedett jármódokban is könnyedén támaszkodik

- a kiegyensúlyozott ló nyugodt ... a nyugodt ló tud figyelni, a feladatra koncentrálni

 - a kiegyensúlyozott ló kiszámítható ... a kiszámítható ló stabil, lehet tervezni vele, és számítani rá

 - a kiegyensúlyozott ló nem ijedezik ... amelyik ló nem ijedezik, azon a lovon biztonságban érezheti magát a lovas

         legyen kiegyensúlyozott lovad!... :) 

 

vaquero-ma1200.jpg

süti beállítások módosítása