Akkor van száron a ló, ha abba a keretbe, amelyet a lovas felkínál számára, puhán és önként belehelyezkedik, a lovas ilyen célú segítségei nélkül is. (Lókay Pál után)

"Ha a ló száron van, akkor biztosan együttműködő. Ha nincs száron, lehet hogy együttműködő..."
A száron lévő ló figyel a lovas jelzéseire, és optimálisan tudja használni a fizikai képességeit.
De hogyan lehet elérni, hogy a ló száron legyen? Milyen szár kell hozzá?

"Amikor a ló elfogadja azt a keretet amit a lovas felkínál számára, akkor száron van." Vagyis a ló előlről beletámaszkodik, és hátulról sem lép ki a lovas által meghatározott távolságba, ill. távolságból. (Távolság alatt a keret méreteire gondolok.) A felvevő és az előre hajtó segítségbe puhán belehelyezkedik, leköveti azt. Ezt az állapotot álló helyzetben és mozgás közben is minden jármódban el kell érnünk a lónál. Ilyenkor a ló teljesen kiegyensúlyozottá válik, a lovasára figyel, együttműködő és szorgalmas lesz.
A szárra állításhoz a képzés első időszakában kell egy  nyomás elölről, majd hátulról is, de csak addig, amíg a ló nem enged. Amint engedett a ló, a nyomás a részünkről azonnal csökken. Így lassanként a ló "felpuhul", tehát a száronlét fenntartásához nem szükséges feszes szár, állandó erős előre hajtás, vagy bármilyen kényszerítő eszköz. Szükséges viszont a ló együttműködősége (együttműködő képesség és együttműködő készség). Ez pedig a figyelmes kiképző következetes segítségadásai révén hamar ki tud alakulni a lóban.

    Tegnap képzési nap volt Pécelen a Fáy suli Kishársas Lovardájában.

A tolóerő és a hordozó erő összefüggéseiről volt szó, a Német idomítási skála vonatkozásában.

A Német idomítási skála 3 fő szakasza
1.) szoktatás (ütemesség, elengedettség)
2.) a tolóerő fejlesztése (támaszkodás, lendület)
3.) a hordozó erő fejlesztése (egyenesség, összeszedettség)

Az elméleti órák után a gyakorlatban megfigyeltük a ló mozgását, és a  képességeinek fejlesztésére láttunk példákat. 
A képzés utolsó szakaszában ülésjavító tréninget tartottunk mindenkinek.

Tolóerő:  amikor a lábinga hátrafelé nagyobb 
(támaszkodás, lendület)                                                  Hordozó erő: amikor a lábinga előrefelé
                                                                                     nagyobb (szárra állítás, felvétel) 
                                                                                    

Többször volt már szó a száronlétről. De miért?  Ez annyira fontos lenne?
Hát persze... Tényleg:  ugye volt már veled, hogy a lovad irányíthatatlanná vált? Szerintem nem volt valami biztonságos...Amikor nem te határoztad meg, hogy merre menjen a ló... Amikor ki voltál téve annak a sokmázsás testnek... eléggé veszélyes. De hát ezt akarjuk?  Miért jó az, hogy a lovad kitör az akadály elől? Miért jó, ha halálfélelmed van a hátán? Miért jó az, hogy nem tudod mi fog történni a következő pillanatban? Nem lenne jobb, ha a lovad kiegyensúlyozott, együttműködő és kiszámítható lenne?  Nem lenne jobb, ha te tudnád meghatározni, hogy mit csináljon és merre menjen alattad az a jószág?
Szóval miről lehet felismerni, hogy a lovad száron van? Lehet, hogy biztonságos? Lehet, hogy kiszámítható? Lehet, hogy könnyebben irányítható? Lehet, hogy minden jármódban, fordulatban és helyzetben uralni tudod, és ő is uralni tudja a testét?
Hát éppen ezt akarjuk! Éppen ezt akarjuk a lótól! Ugye neked is ez lenne a legjobb?... Hát akkor hajrá! Állítsd szárra a lovad!  ...  De hogyan lehet szárra állítani a lovat?... Mi az a száron lét? Az eredményét már sejtjük, de hogyan lehet azt elérni?
A száronlétről még bőven lesz szó.
(Tanfolyamainkon tisztázzuk elméletben a fogalmat, kielemezzük, feltárjuk az összefüggéseket, majd a gyakorlatban elsajátítjuk a technikákat, :)