A kiképzés lényeges része a cavaletti munka, ezen belül az ugrógimnasztika. A kézen történő futószáras képzés különös előnye, hogy lovas nélkül a ló saját testére, saját egyensúlyára koncentrálva önmaga tudja megoldani a feladatot, nem zavarja meg a lovas a hátán.

A hajlító munka I.

(Szemelvények a Lovaglótanárok a lovaglásról c. könyvből)

Miért is kell beszélnünk a hajlító munkáról?

Erre nagyszerű összefoglalót ad Josipovich Zsigmond:

„Mert hajlító munka nélkül nincs feszültség feloldása, a feszültség feloldása nélkül nincs egyenesre igazítás, az egyenesre igazítás nélkül nincs egyensúly, az egyensúly nélkül nincs öntartás, az öntartás nélkül pedig nincs katona-, ugró-, vadász- vagy iskolaló!”

Bármilyen kiképzési módszert alkalmazunk, mindegyik eredményes lehet, egy dolog viszont kikerülhetetlen, az a hajlító munka.

„...a használati lovak idomítása alatt nem is annyira a ló számára elsajátítandó feladatokat értem, hanem sokkal inkább az egyenes vonalon és köríven történő hajlítómunkát. A hajlítómunkának vezérfonalként kell végigvonulni a képzés minden egyes szakaszán, s csak akkor tekinthető lezártnak, ha a ló egyenesen és öntartásban megy száron."

folyt.köv.

 A lókiképzésben  eleink több száz vagy ezer év alatt bőven kikísérletezhették a lókiképzés csínját-bínját. Persze nekünk is végig kell járni a tanulás lépcsőfokait, de nem kell feltalálnunk azt, amit már feltaláltak mások. A tanulás és a kísérletezés együtt jár. Viszont a saját utunkat járva megtapasztalhatjuk a fejlődés fokozatait, felfedezhetjük annak összefüggéseit,  és a mesterektől tanulva mindig van lehetőség szinesíteni, tökéletesíteni a módszerek, technikák palettáját.
A magam részéről elsődleges szempontnak tekintem, hogy törekszem meghagyni a lónak a lehető legnagyobb szabadságot a mozgás kultúrájának fejlesztlse során. A lehető legtöbb segítséget igyekszem megadni neki, hogy amikor a testi ereje, rugalmassága, hajlékonysága, elengedettsége, egyenessége és egyensúlya megengedi, akkor szinte jókedvéből ajánlja fel a mozdulatokat. A ló a legelőn kérés nélkül is bemutat bizonyos mozgásokat, ami azt jelenti, hogy vannak bizonyos képességei, melyek spontán is megnyilvánulnak. Nekünk viszont az a tervünk, hogy ezeket a mozgásformákat a kérésünkre is megtegye. Ehhez kell a testi és mentális képességek fejlesztése, ehhez kell a hosszas kitartó közös munka.

Iskolafelvételből iskolaállj - szabadon 

A képkockákat megfigyelve látszik a felvétel során a súlypont hátramozdulása, a tarkó és nyak fel és hátra igazodása, a vállak és a hát hátrafelé mozdulása, a csípő és hátzlsó lábak ízületeinek hátra és lefelé mozdulása, a farbúb lesüllyedése.

Ilyen pozícióban iskolaegyensúlyba kerül a ló, amikoris a vállak megkönnyülnek, és "ennek eredményeként válik könnyen fordíthatóvá a ló, mozgása délceg lesz".

A feladat legnagyobb nehézsége a ló számára a csípő lesüllyesztése, amihez igen nagy erő kell, a hátsó lábak izmainak, valamint a törzsizmok ereje. Ezt a hordozóerő fejlesztésével tudjuk  tornásztatni, mely az idomítási skála harmadik fázisa. Azon belül pedig előfeltétel az egyenesség, és az összeszedettség. Az összeszedettség formailag egy bizonyosfajta rövidség is, mely az öntartás következménye. 
Felszereléssel, amikor nagyobb kontroll van a lovon, a mozdulat iskolázottabbnak tűnhet, viszont a képességbeli hiányosságok elfedődhetnek.A mozdulatsor felszerelés nélkül történő bemutatásakor a ló a pillanatnyi testi képességeit érintetlenül tudja megüzenni a nézőnek.

A kiképzési skála szerint az első követelmény, hogy legyen ütemes a ló. A második, hogy legyen elengedett. Van más megközelítés is, mely szerint először az elengedettséget kell elérni, és aztán az ütemességet. Melyik a helyes sorrend? Minden gondolkodó lovasban felmerül a kérdés. Hogy tudom elérni az ütemességet, és hogy tudom elérni az elengedettséget? Hogyan lesz elengedett az a ló, amelyik ütemesen jár, és hogyan lesz ütemes az elengedett ló?
Ha megfigyeljük a ló mozgását amikor "kiprüszköli magát", észrevehetően kellemes látványt nyújt. Ha ilyenkor a lovas nem zavarja meg, akkor a ló folytatja ezt a ritmikus mozgást, így válik ütemessé. Tehát az elengedettségen dolgozva elérhetjük az ütemességet. Ugyanakkor ha ritmikus mozdulatokra bírjuk a lovat, és hagyjuk hogy a saját ütemét megtalálja benne, abban elengedetté válik, aminek legegyértelműbb és hallahtó jele, hogy "kiprüszköli magát". Gondoljunk még akár a fogatlovakra is, amikor a kocsit békésen húzva, ügetésben prüszkölve döcögtek a falu utcáján. 
Ezek szerint megállapítható, hogy az elengedett ló ütemes lehet, az ütemes ló pedig elengedett. Ezt az állapotot keressük a lókiképzés és a lovaglás során, melynek technikái igen változatos lehetőséget kínálnak a lovasok számára a lóval való foglalkozás során.

Persze! A hosszú szár megnyugtatja a lovat. A hosszú szár lehetőséget biztosít a lónak, hogy saját maga találja meg az egyensúlyát a lovassal a hátán. A hosszú szár segít a lónak megtalálni a finom támaszkodást a zablán. A hosszú szár megengedi a lónak, hogy kinyújtsa a nyakát. A hosszú szár segít a lónak az elengedettségben. A hosszú szár fejleszti a lovas egyensúlyérzékét, a független ülést, a független kezet. A hosszú szár fejleszti a finom kommunikációt a lóval. A hosszú szár fejleszti a lovas érzést. A hosszú szár tanítja a lovast, hogy bízzon a lovában. A hosszú szár jó... ("Lovagolj hosszú száron" ld. még Göblyös István bejegyzését!)