Egyik sincs a másik nélkül. Amikor fejlesztem az egyiket, javul a másik is.

Amikor kérek valamit a lótól, az egy nyomás. Amikor meghajlítom, az is egy nyomás.
Mindkét esetben az erre való helyes válasz az ENGEDÉS csökkenti a stresszt,
építi a kapcsolatot, növeli a bizalmat, az együttműködőséget.      
Így lesz KIEGYENSÚLYOZOTT  a ló.

Mikor kezdjük a nyeregből való munkát? Ez a kérdés többször felvetődik a  lókiképzés során. A magam részéről úgy tapasztaltam, hogy van ugyan egy irányelv, de attól bizony jelentős eltérések lehetnek.
Bár a nyeregből könnyebb, ám az ilyen megközelítés inkább a lovasról szól.
De akkor hol a ló? Arról elmélkedünk mostanában, hogy a lovat is figyelembe kell venni, hiszen a lovaglás két szereplőről szól, és abból az egyik éppen a ló! Szóval Vaqueróval éppen hogy a fentiekből eredően azt tapasztalom, hogy még mindig van mit csiszoni a nyeregből történő munkához, ezért újból és újból visszatérek a földre. Bizony időnként le kell szállni a lóról, és addig finomítani, erősíteni, tréningezni a lovat a földi munkában, amíg magabiztos nem lesz lovas nélkül. Bizonyára vannak kevésbé érzékeny lovak, amelyek jobban tűrik a kiképzés "gyötrelmeit", de én nem szeretném halmozni a rossz emlékeket a lovamban. 
Van egy olyan nézet, miszerint a lovat földről teljesen ki lehet képezni. Van realitása a dolognak, bár ezt úgy pontosítanám, hogy földön kiválóan elő lehet készíteni a nyeregből való munkát. 
Hogy is néz ez ki? Szabadon, vagy eszkőzökkel? Először lépésben földről és utána nyeregből lépésben, vagy előbb folytassuk földről ügetésben, és csak ezután lépésben nyeregből?...stb. Bárhogyan lehet, erre kár lenne előírni egy sablont. Igen gyakran éppen a ló fogja "megüzenni", hogy mi a legjobb sorrend, éspedig éppen neki, "személyre szabottan". Persze célszerű először a legkönnyebbel kezdeni (álló helyben földről), és apránként haladni az egyre nehezebb feladatokkal.
Milyen tényezők határozzák meg, hogy milyen sorrendben haladjunk?
- a ló egészségi állapota
- a ló mentális állapota
- a ló előélete
- a ló fizikai állapota 
- a megfelelő és mérethelyes szerszámzat
- a megfelelően illeszkedő nyereg
- a ló együttműködősége (képes és hajlandó...)
- a ló viszonyulása a lovashoz
- a lovas felkészültsége 
- környezeti tényezők
- stb.
Ne felejtsük el, hogy valódi, nagybetűs PARTNERRE van szükségünk, és a mi felelősségünk, tudatosságunk, türelmünk, kitartásunk függvénye, hogy milyen ütemben haladhatunk a lókiképzés során 

Nyeregben a testsúly segítség adott, hiszen a ló hátán ülve ez alap. Így ha mással nem is, de a lovas a súlyával mindenképpen hatással van a lóra. Földről más. Földről a ló könnyebbnek és szabadabbnak érezheti magát. Akár le is taposhatja a lovasát. Nyeregben a lovas "nyeregben" van. Ott nem taposhatja le a ló. De a felelősség mégis nagyobb.  Tehát a lovas etikája, morális érzéke szabhatja meg, hogy mit tesz. Ha együttműködő lovat szeretnénk, akkor tudomásul kell venni, hogy a ló kiszolgáltatott helyzetben van. Olyan viszonyt kell teremtenünk, amiben egyértelmű, hogy patnerséget keresünk. Nem parancsvégrehajtó szolgára van szükségünk!...

Akkor van száron a ló, ha abba a keretbe, amelyet a lovas felkínál számára, puhán és önként belehelyezkedik, a lovas ilyen célú segítségei nélkül is. (Lókay Pál után)

"Ha a ló száron van, akkor biztosan együttműködő. Ha nincs száron, lehet hogy együttműködő..."
A száron lévő ló figyel a lovas jelzéseire, és optimálisan tudja használni a fizikai képességeit.
De hogyan lehet elérni, hogy a ló száron legyen? Milyen szár kell hozzá?

"Amikor a ló elfogadja azt a keretet amit a lovas felkínál számára, akkor száron van." Vagyis a ló előlről beletámaszkodik, és hátulról sem lép ki a lovas által meghatározott távolságba, ill. távolságból. (Távolság alatt a keret méreteire gondolok.) A felvevő és az előre hajtó segítségbe puhán belehelyezkedik, leköveti azt. Ezt az állapotot álló helyzetben és mozgás közben is minden jármódban el kell érnünk a lónál. Ilyenkor a ló teljesen kiegyensúlyozottá válik, a lovasára figyel, együttműködő és szorgalmas lesz.
A szárra állításhoz a képzés első időszakában kell egy  nyomás elölről, majd hátulról is, de csak addig, amíg a ló nem enged. Amint engedett a ló, a nyomás a részünkről azonnal csökken. Így lassanként a ló "felpuhul", tehát a száronlét fenntartásához nem szükséges feszes szár, állandó erős előre hajtás, vagy bármilyen kényszerítő eszköz. Szükséges viszont a ló együttműködősége (együttműködő képesség és együttműködő készség). Ez pedig a figyelmes kiképző következetes segítségadásai révén hamar ki tud alakulni a lóban.

Átengedő lovat szeretnénk, és ez az idomítási skálák célja is. Az átengedő ló együttműködő. Az együttműködő ló képes is, és hajlandó is az együttműködésre. Ha ijesztően viselkedek a lóval szemben, akkor félni fog tőlem. Ha fél, akkor nem fog akarni együttműködni. Ha fél tőlem, akkor nem fog bízni bennem. Ha bizalmatlan, akkor minden pillanatban riadozni, menekülni fog, és csodálkozhatok, hogy hiába minden erőfeszítésem, az eredmény elmarad. 

Hogy tudom megszerezni a ló bizalmát? 
A ló ösztönösen úgy tekint az emberre, mint egy ragadozó állatra. Ez a tény messzi múltra tekint vissza, és érthető viselkedés a ló túlélése érdekében. Tehát az a dolgom, hogy soha ne viselkedjek félelmetesen. A bizalmat, a barátságot nyudodtsággal, kiszámíthatósággal, türelemmel, következetességgel tudom kialakítani. Ahhoz, hogy így tudjak viselkedni, először is alaposan meg kell ismernem a ló viselkedésének hátterét, meg kell őt értenem, és dolgoznom kell saját viselkedésemen, hozzáállásomon is. Ügyelnem kell azonban, nehogy túlzásba essek, mert a túlzott bizalom visszájára fordulhat, és a ló tiszteletlenül kezd viselkedni, nem fog figyelembe venni, és akár félre is lökhet, átgázolhat rajtam.  

Megjegyzés:  A ló viselkedésének értelmezésére, magyarázatára gyakran az emberi viselkedéseket vesszük segítségül, de ez megtévesztő lehet. Az ember tud előre tervezni, tud a múlt tapasztalataiból stratégiákat felállítani, míg a ló iger-reakció mechanizmus alapján működik.