A lóval való foglalkozás akkor lesz eredményes, ha a ló figyelmét meg tudjuk szerezni, és meg is tudjuk tartani.
Ha a ló nem tud a feladatra figyelni, akkor szétszórttá válik, más dolgok fogják érdekelni, és a mozgása is "szétesik".

Márpedig mi az összeszedettségre törekszünk, mert az összeszedett ló fog tudni a lovasára figyelni.

A hajlító munka I.

(Szemelvények a Lovaglótanárok a lovaglásról c. könyvből)

Miért is kell beszélnünk a hajlító munkáról?

Erre nagyszerű összefoglalót ad Josipovich Zsigmond:

„Mert hajlító munka nélkül nincs feszültség feloldása, a feszültség feloldása nélkül nincs egyenesre igazítás, az egyenesre igazítás nélkül nincs egyensúly, az egyensúly nélkül nincs öntartás, az öntartás nélkül pedig nincs katona-, ugró-, vadász- vagy iskolaló!”

Bármilyen kiképzési módszert alkalmazunk, mindegyik eredményes lehet, egy dolog viszont kikerülhetetlen, az a hajlító munka.

„...a használati lovak idomítása alatt nem is annyira a ló számára elsajátítandó feladatokat értem, hanem sokkal inkább az egyenes vonalon és köríven történő hajlítómunkát. A hajlítómunkának vezérfonalként kell végigvonulni a képzés minden egyes szakaszán, s csak akkor tekinthető lezártnak, ha a ló egyenesen és öntartásban megy száron."

folyt.köv.

Mikor kezdjük a nyeregből való munkát? Ez a kérdés többször felvetődik a  lókiképzés során. A magam részéről úgy tapasztaltam, hogy van ugyan egy irányelv, de attól bizony jelentős eltérések lehetnek.
Bár a nyeregből könnyebb, ám az ilyen megközelítés inkább a lovasról szól.
De akkor hol a ló? Arról elmélkedünk mostanában, hogy a lovat is figyelembe kell venni, hiszen a lovaglás két szereplőről szól, és abból az egyik éppen a ló! Szóval Vaqueróval éppen hogy a fentiekből eredően azt tapasztalom, hogy még mindig van mit csiszoni a nyeregből történő munkához, ezért újból és újból visszatérek a földre. Bizony időnként le kell szállni a lóról, és addig finomítani, erősíteni, tréningezni a lovat a földi munkában, amíg magabiztos nem lesz lovas nélkül. Bizonyára vannak kevésbé érzékeny lovak, amelyek jobban tűrik a kiképzés "gyötrelmeit", de én nem szeretném halmozni a rossz emlékeket a lovamban. 
Van egy olyan nézet, miszerint a lovat földről teljesen ki lehet képezni. Van realitása a dolognak, bár ezt úgy pontosítanám, hogy földön kiválóan elő lehet készíteni a nyeregből való munkát. 
Hogy is néz ez ki? Szabadon, vagy eszkőzökkel? Először lépésben földről és utána nyeregből lépésben, vagy előbb folytassuk földről ügetésben, és csak ezután lépésben nyeregből?...stb. Bárhogyan lehet, erre kár lenne előírni egy sablont. Igen gyakran éppen a ló fogja "megüzenni", hogy mi a legjobb sorrend, éspedig éppen neki, "személyre szabottan". Persze célszerű először a legkönnyebbel kezdeni (álló helyben földről), és apránként haladni az egyre nehezebb feladatokkal.
Milyen tényezők határozzák meg, hogy milyen sorrendben haladjunk?
- a ló egészségi állapota
- a ló mentális állapota
- a ló előélete
- a ló fizikai állapota 
- a megfelelő és mérethelyes szerszámzat
- a megfelelően illeszkedő nyereg
- a ló együttműködősége (képes és hajlandó...)
- a ló viszonyulása a lovashoz
- a lovas felkészültsége 
- környezeti tényezők
- stb.
Ne felejtsük el, hogy valódi, nagybetűs PARTNERRE van szükségünk, és a mi felelősségünk, tudatosságunk, türelmünk, kitartásunk függvénye, hogy milyen ütemben haladhatunk a lókiképzés során 

 A lókiképzésben  eleink több száz vagy ezer év alatt bőven kikísérletezhették a lókiképzés csínját-bínját. Persze nekünk is végig kell járni a tanulás lépcsőfokait, de nem kell feltalálnunk azt, amit már feltaláltak mások. A tanulás és a kísérletezés együtt jár. Viszont a saját utunkat járva megtapasztalhatjuk a fejlődés fokozatait, felfedezhetjük annak összefüggéseit,  és a mesterektől tanulva mindig van lehetőség szinesíteni, tökéletesíteni a módszerek, technikák palettáját.
A magam részéről elsődleges szempontnak tekintem, hogy törekszem meghagyni a lónak a lehető legnagyobb szabadságot a mozgás kultúrájának fejlesztlse során. A lehető legtöbb segítséget igyekszem megadni neki, hogy amikor a testi ereje, rugalmassága, hajlékonysága, elengedettsége, egyenessége és egyensúlya megengedi, akkor szinte jókedvéből ajánlja fel a mozdulatokat. A ló a legelőn kérés nélkül is bemutat bizonyos mozgásokat, ami azt jelenti, hogy vannak bizonyos képességei, melyek spontán is megnyilvánulnak. Nekünk viszont az a tervünk, hogy ezeket a mozgásformákat a kérésünkre is megtegye. Ehhez kell a testi és mentális képességek fejlesztése, ehhez kell a hosszas kitartó közös munka.

Iskolafelvételből iskolaállj - szabadon 

A képkockákat megfigyelve látszik a felvétel során a súlypont hátramozdulása, a tarkó és nyak fel és hátra igazodása, a vállak és a hát hátrafelé mozdulása, a csípő és hátzlsó lábak ízületeinek hátra és lefelé mozdulása, a farbúb lesüllyedése.

Ilyen pozícióban iskolaegyensúlyba kerül a ló, amikoris a vállak megkönnyülnek, és "ennek eredményeként válik könnyen fordíthatóvá a ló, mozgása délceg lesz".

A feladat legnagyobb nehézsége a ló számára a csípő lesüllyesztése, amihez igen nagy erő kell, a hátsó lábak izmainak, valamint a törzsizmok ereje. Ezt a hordozóerő fejlesztésével tudjuk  tornásztatni, mely az idomítási skála harmadik fázisa. Azon belül pedig előfeltétel az egyenesség, és az összeszedettség. Az összeszedettség formailag egy bizonyosfajta rövidség is, mely az öntartás következménye. 
Felszereléssel, amikor nagyobb kontroll van a lovon, a mozdulat iskolázottabbnak tűnhet, viszont a képességbeli hiányosságok elfedődhetnek.A mozdulatsor felszerelés nélkül történő bemutatásakor a ló a pillanatnyi testi képességeit érintetlenül tudja megüzenni a nézőnek.

Nyeregben a testsúly segítség adott, hiszen a ló hátán ülve ez alap. Így ha mással nem is, de a lovas a súlyával mindenképpen hatással van a lóra. Földről más. Földről a ló könnyebbnek és szabadabbnak érezheti magát. Akár le is taposhatja a lovasát. Nyeregben a lovas "nyeregben" van. Ott nem taposhatja le a ló. De a felelősség mégis nagyobb.  Tehát a lovas etikája, morális érzéke szabhatja meg, hogy mit tesz. Ha együttműködő lovat szeretnénk, akkor tudomásul kell venni, hogy a ló kiszolgáltatott helyzetben van. Olyan viszonyt kell teremtenünk, amiben egyértelmű, hogy patnerséget keresünk. Nem parancsvégrehajtó szolgára van szükségünk!...