Sziasztok! Ma páran a harmadik nap pótnapján vehettünk részt Pécelen. Az elmélet témája az elengedtetés volt. A gyakorlatban is ezt gyakoroltuk földön és nyeregben, állásban és lépésben. Péter kérte, hogy pár élményünket osszuk itt meg Veletek. Nekem az elmélet óráiban mindig nagy élmény tudatosítani olyan dolgokat, amelyeket addig csak éreztem, vagy sejtettem, vagy olvastam anno, s nyomokban megmaradt.. Ugyanakkor egyfajta sokk is, hogy a legtöbb lovardában (nekem nincs saját lovam, bérlovas vagyok) mennyire hiányoznak a ló és lovas számára biztonságot jelentő alapok. Mert miért is ne lehetne élmény test és lélek számára is a lovaglás mind a lovasnak, mind a lónak. Márpedig, ahogy az egyik dián is olvashattátok, "a hatékony, túlterheléseket nélkülöző munkának előfeltétele a fizikai testre és a lelki szintre egyaránt jellemző kellemes állapot, az elengedettség." De kérdezem én: életünk melyik területén vagyunk "elengedettek"? (Lazaság, tolóerő, elengedett izmok - figyeld meg, hányszor vannak tónusban az izmaid a hétköznapi, akár kellemes pillanatokban is-, hajlékonyság.) Munka? Család? Barátok? Hobbi? Vagy mindent csak sebtiben intézünk, fontos az egyik, lényeges a másik, mégis mindent mindig mintha csak letudni akarnánk. Lényeges tényező ugyanis a rászentelt idő. Az odafordulás és az odaadás. Mert az elengedtetés nem egy óra alatt történik. Mi megpróbáltuk, és nyomokban sikerrel jártunk. Egy-egy leengedett nyak, ásítás, prüszkölés, kellemes farbillegés, nyomásra (na jóóóó), engedés.. pici ráérzések, hogy majd tudjuk, mit kell csinálni évekig. Mert lovasként lókiképzők is vagyunk. És célunk, hogy jó kedvvel, képességeinek megfelelően s egészségben dolgozzon lovunk. Ma végre együtt dolgozhattam Pandúrral, az impozáns és erőteljes lipicaival. (Ajándék nekem a múlt heti szilvásváradi örömünnep után). Nehezen engedett. Szeretett volna megfélemlíteni.. eltolni... olykor (főleg vezetésnél) röppályára kényszeríteni. Jó volt tudatosítani a teljesen rejtett félelmemet (tényleg, hála Istennek, mostanában lovak körében nem kerülget a félelem nyilvánosan).. Péter többször ajánlotta, hogy fújjak egyet én is (lehet hogy ásítoznom és prüszkölnöm is kellett volna..), és hatásos volt! Miként az elme kiüresítése is. Mert hogy mászkáltak ide-oda a gondolatok: előre időben s vissza.. Más lovasokhoz, egyéb problémákhoz. Csakhogy a ló az itt és mostban van. Akkor működik a dolog, ha vele maradunk térben és időben. Ilyenkor (is) jó egyet fújni: távozzanak aggodalmak, rémisztő képek (pl. ott guggolok, most kezd kapálni, rögtön fejbe rúg stb.), egyebek.. Egy szó, mint száz: nemcsak a lónak, de a lovasnak is készségesnek, elengedettnek kell lenni, s nagy türelemmel, odafigyeléssel a hosszú-hosszú, de az élményteli lovaglás örömeit meghozó munkát elkezdeni. Köszönet, Péter, a mai napért s a türelmedért!! :-) Száraz Kati