A kiképzési skála szerint az első követelmény, hogy legyen ütemes a ló. A második, hogy legyen elengedett. Van más megközelítés is, mely szerint először az elengedettséget kell elérni, és aztán az ütemességet. Melyik a helyes sorrend? Minden gondolkodó lovasban felmerül a kérdés. Hogy tudom elérni az ütemességet, és hogy tudom elérni az elengedettséget? Hogyan lesz elengedett az a ló, amelyik ütemesen jár, és hogyan lesz ütemes az elengedett ló?
Ha megfigyeljük a ló mozgását amikor "kiprüszköli magát", észrevehetően kellemes látványt nyújt. Ha ilyenkor a lovas nem zavarja meg, akkor a ló folytatja ezt a ritmikus mozgást, így válik ütemessé. Tehát az elengedettségen dolgozva elérhetjük az ütemességet. Ugyanakkor ha ritmikus mozdulatokra bírjuk a lovat, és hagyjuk hogy a saját ütemét megtalálja benne, abban elengedetté válik, aminek legegyértelműbb és hallahtó jele, hogy "kiprüszköli magát". Gondoljunk még akár a fogatlovakra is, amikor a kocsit békésen húzva, ügetésben prüszkölve döcögtek a falu utcáján. 
Ezek szerint megállapítható, hogy az elengedett ló ütemes lehet, az ütemes ló pedig elengedett. Ezt az állapotot keressük a lókiképzés és a lovaglás során, melynek technikái igen változatos lehetőséget kínálnak a lovasok számára a lóval való foglalkozás során.

Persze! A hosszú szár megnyugtatja a lovat. A hosszú szár lehetőséget biztosít a lónak, hogy saját maga találja meg az egyensúlyát a lovassal a hátán. A hosszú szár segít a lónak megtalálni a finom támaszkodást a zablán. A hosszú szár megengedi a lónak, hogy kinyújtsa a nyakát. A hosszú szár segít a lónak az elengedettségben. A hosszú szár fejleszti a lovas egyensúlyérzékét, a független ülést, a független kezet. A hosszú szár fejleszti a finom kommunikációt a lóval. A hosszú szár fejleszti a lovas érzést. A hosszú szár tanítja a lovast, hogy bízzon a lovában. A hosszú szár jó... ("Lovagolj hosszú száron" ld. még Göblyös István bejegyzését!)

Kedves Lovasok!

Jó hír, hogy a kiadóval való egyeztetés alapján a Gondolatok a lovaglásról c. könyv kiadásának előkészítő , munkái megkezdődtek!

 Mi az a kapicán?
"A kapicán a klasszikus lókiképzés nélkülözhetetlen szerszáma:  a kiképző befolyását biztosítja a száj presszionálása nélkül, valamint a fiatal lovak helyes hajlítását segíti elő a száj, a nyelv és azállkapocs fölös tortúrája nélkül." Dr. Göblyös István

Mire jó a könnyű kapicán, és mikor használjuk ?
A könnyű vagy könnyített kapicán kialakítása során az volt a fő gondolat, hogy a lehető legkisebb súlyú, mégis a pontos jelzések adására alkalmas eszköz kerüljön a ló fejére. Zabla használata nélkül a könnyű kapicánnal az orrhátra adunk jelzést, így a fej állítását úgy kérhetjük a lótól, hogy közben nem ferdül el a tarkója.

                                  

A könnyű kapicán használható a földi munkánál, a kézen történő munkánál, a futószáras munkánál, és nyeregből is. A futószáras munkánál a legfőbb előny, hogy a  szárat a középső karikába csatolva távolabbról is kérhetünk a lótól kézváltást átcsatolás nélkül. Kézen történő munkánál és nyeregből a szárakat az oldalsó karikába csatoljuk, és úgy használjuk, mintha a   zablába volnának csatolva. Így az oldal irányú hajlításokat tudjuk kérni a lótól, továbbá a feligazítást. Először a földi munka során célszerű megismertetni a lóval az így adott jelzéseket, és utána a nyeregből. 
                                       

A kézen történő munka során és nyeregből az eszközzel való ismerkedés kezdeti időszakában az az érzése a kiképzőnek, hogy a ló nem akar reagálni a jelzésekre, szinte irányíthatatlan, és nagyon nagy erőt kell alkalmazni. A képzés során a ló egyensúlyának és önhordásának javulásával a ló érzékenysége   és irányíthatósága fokozatosan javulni fog.  

A könnyű kapicánnak az orrfék része nem tartalmaz vastag acélpántot, az egyéb szíjak is vékony bőrből készülnek, így valóban könnyű a súlya, és így nagyon finom jelzéseket lehet adni vele. Viszont szorosabban illeszkedik a ló fejére mint a csomózott kötőfék, nem fordul el, ezáltal nagyobb kontroll van a lovon. A vezetőszáras munkánál és a futószáraskor van ennek nagy jelentősége.
A kézen történő munka során, és lovagláskor os használhatjuk az oldalsó karikákat. Ilyen csatolásnál a koponya elforgatása könnyebb, és ezzel együtt kíméletes, mivel nem okozunk kellemetlen érzést a ló szájának, mint azt a zablával tennénk, amibe ellenkezés esetén bele is tud rántani.