Az iskolaállj magasiskolai feladat

Leírás:
Iskolaálljban a ló iskola egyensúlyban van, teste tömegének nagyobb részét a meghajlított hátsó lábain viseli.
Elejével feligazodik, marja magasabban van, mint a farbúbja. Nyaka felmagasodik, alsó nyakéle merőleges
a talajra. Tarkója a legmagasabb pont, a homlokfala a behajlított laza tarkó miatt függőleges, vagy kissé a függőleges előtt van.
A ló elengedettségét, megfelelő testi erejét, együttműködőségét az jelzi, hogy képes testét ebben a pozícióban megtartani, és nem akar kitérni a feladat elől, nem tolja ki magát a tartásból.

 Elengedettség: Kétféle elengedettségről beszélünk, melyek összefüggenek egymással. Az egyik a külső (fizikális) vagy testi elengedettség, a másik a belső (mentális) elengedettség.

A külső (fizikális) elengedettségről: Kulcs: a hajlítás
- A fizikális elengedettség előfeltétele a fizikális egészség. A kiképzéskor nem szoktuk részletesen taglalni, mert egyértelműnek vesszük, hogy csak fizikálisan egészséges lóval dolgozunk. Fontos viszont megemlíteni, hogy a képzés kezdése előtt meg kell győződni a ló jó egészségi állapotáról. Beteg vagy mozgásszervi problémákkal küzdő lóval nem végzünk kiképzési feladatokat (a rehabilitációs foglalkozást nem nevezném kiképzésnek).
- A ló elengedtetése: Az idomítási skála néven közismert kiképzési ajánlás (ütemesség, elengedettség, támaszkodás, lendület, egyenesre igazítottság, összeszedettség) szerint az ütemesség a legelső követelmény a lóval szemben. Én szívesebben kezdem az elengedtetéssel a foglalkozást, ugyanis az elengedett ló automatikusan ütemes lesz, tehát eleve segítettem a lónak, és nem lesz kényszer az ütemesség. Az elengedett ló mintegy felajánlja az ütemességet.
Az elengedtetést már álló helyben elkezdjük azzal, hogy minden irányban és minden módon elmozgatjuk a lovat (ld, álló helyben testsúly áthelyezés, hajlítások, vállat be, farat be). Ezután vezetjük a lovat kézen, és következhetnek a hajlítások, oldaljárások, hátra léptetés, végül elindíthatjuk a lovat kis körön. Szóval kis körön, ami lehet nagyon kicsi kör is, de az átmérőjét gyakran változtatjuk. Először mindent lépésben, lassan végeztetünk a lóval, és csak akkor folytatjuk a munkát magasabb jármódban, amikor az alacsonyabban minden jól "működik".
Kulcs: a hajlítás

- A belső (mentális) elengedettségről: Kulcs: a nyomásra való engedés, melynek feltétele a bizalom. Egy mozgásában kiegyensúlyozott, láthatóan laza, elengedett ló érzelmi állapota is nyugodt. Ha viszont állandóan fent van a feje, keresi a veszélyt és a menekülési útvonalat, akkor nem tudja elengedni magát, feszeng, nyugtalan, és balesetveszélyes lesz a vele való foglalkozás. Ilyenkor nagy valószínűséggel fél a ló, bizalmatlan a környezetével, vagy az emberrel szemben. Induljunk ki abból, hogy a ló egy "menekülő, zsákmány állat". Szűrjük ki az esetleges félelmek lehetséges okait, és alkalmazzuk a barátkozós játékokat, illetve az ló veszélyforrásokra történő érzéketlenítésének módszereit.

Egy elengedett ló szárra tud kerülni. A száronlét az az állapot, amikor a ló elfogadja azt a keretet amit a lovas felkínál számára. Vagyis a ló előlről beletámaszkodik, és hátulról sem lép ki a lovas által meghatározott távolságba, ill. távolságból. (Távolság alatt a keret méreteire gondolok.) A felvevő és az előre hajtó segítségbe puhán belehelyezkedik, leköveti azt. Ezt az állapotot álló helyzetben és mozgás közben is minden jármódban el kell érnünk a lónál. Ilyenkor a ló teljesen kiegyensúlyozottá válik, a lovasára figyel, együttműködő és szorgalmas lesz.
A száronlét fogalma azt sejteti, hogy a lovat a szárhoz állítjuk. Ám ez nem egy merev valami, vagy egy állandó kényszer. Asszertívnek (önérvényesítés) kell lennünk, nem agresszívnek. A szárra állításhoz a képzés első időszakában kell egy nyomás előlről is és hátulról is, de csak addig, amíg a ló nem enged. Amint engedett a ló, a nyomás a részünkről azonnal csökken. Így lassanként a ló "felpuhul", tehát a száronlét fenntartásához nem szükséges feszes szár, állandó erős előre hajtás, vagy bármilyen kényszerítő eszköz. Szükséges viszont a ló együttműködősége (együttműködő képesség és együttműködő készség). Ez pedig a figyelmes kiképző következetes segítségadásai révén hamar ki tud alakulni a lóban.
Kulcs: a nyomásra való engedés

A futószáras munka során többek között megcélozzuk az elengedettséget, az ütemességet, a rugalmasságot, a lendületet, a száronlétet. Gyakoroljuk a koncentrációt, a jelzésekre történő pontos reagálást. A jármód váltásoknak gördülékenyeknek kell lenni. Nagy figyelmet és sok gyakorlást igényel fentiek elérése, de ezzel előkészíthetjük a nyeregből történő munkát.

A kettő összefügg! Az elengedett ló tud együttmőködni. Az együttműködőség előfeltétele az elengedettség. Megkülönböztetünk külső és belső elengedettséget. A külső elengedettség az a fizikális elengedettség, és az izmok, ínszalagok lazaságán, rugalmasságán múlik. A belső vagy mentális elengedettség a ló biztonságérzetén, komfortérzetén, bizalmán múlik. Az együttműködőség két fogalmat takar, az együttműködő képességet, és az együttműködő készséget. Az együttműködő képességet a ló fizikális adottságai határozzák meg, az együttműködő készség pedig a ló szándékát jellemzi, a közös munkához való hozzáállását.

 Mennyire fontos, hogy a lovad készségesen, ellenkezés nélkül, azonnal megtegye amit kérsz tőle?
A jellemzőket átgondolva éppen ez az átengedőség !... Éppen ez az idomítási skála szerinti kiképzés fő célja.
Az átengedő ló fizikálisan is, és mentálisan is teljesen együttműködő. Az együttműködő ló legmagasabb szinten jókedvűen együttműködő. Éppen ezt szeretnénk. A jókedvűen együttműködő ló elengedett, tökéletes egyensúlyban van, tökéletesen irányítható minden jármódban, szorgalmas, lendületes, készséges, száron van, kényelmes, és öröm a vele való együttlét. Mindez azért lehetséges, mert az ilyen állapotban lévő lónak nincsenek fájdalmai, nincsenek benne félelmek, uralni tudja a testét - önhordásban van -, nem okoz neki gondot a helyváltoztatás, és élvezi a mozgást. Ilyen az ideális ló, az a bizonyos álomló :)